Az umbriai dombságot díszítő olajültetvényeket szemlélve született meg benne az a megérzés, amely aztán fordulópontot jelentett a pályafutásában. Úgy döntött ugyanis, hogy extra szűz olívaolaj termelésébe kezd, amely akkoriban kevésbé volt ismert, mint a közönséges olívaolaj.

Ezzel létrejött a Zefferino Monini Olívaolaj, és hamarosan az eladások annyira megszaladtak, hogy elkezdett a szomszédos tartományokban (Lazio, Marche, Emilia Romagna) is terjeszkedni.

Zefferino Monini történelmi, kezdeményező szerepet játszott az extra szűz olívaolaj kereskedelmi elterjesztésében, amit a tartomány határain túllépve, egyre szélesebb közönség számára tett elérhetővé. Ugyanakkor a második világháború alatt a terméket csak jegyre lehetett kapni, és a termelés átmenetileg megtorpant.

A háború vége után, amikor megszűntek a korlátozások, a termelés újra beindult, és a fiai – Nello, Giuseppe és Paolo – beálltak apjuk mellé a laboratóriumba, ahol ellesték tőle a szakmai titkokat és fortélyokat.

Egészen addig a kereskedők az ömlesztett olívaolajat rendszerint demizsonban árulták, de a háború utáni években újszerű megközelítéssel sikerült megsejteni, hogy mik lesznek a jövőbeli piaci igények. A Monini ezért úgy döntött, hogy egészen újszerű formában kezdi el értékesíteni az olívaolajat: piacra dobta az első palackos kiszereléseket, amelyek könnyebbé tették a forgalmazást és a fogyasztást.

Ezzel egyidejűleg az új nemzedék, a Monini-testvérek is megtalálták a helyüket a vállalatnál: Giuseppe úgy döntött, hogy az apjának segít az alapanyagok beszerzésében, Nello pedig Rómába költözött, és ott nyitott egy lerakatot, hogy felgyorsítsa a Lazio tartomány piacain való terjeszkedést. Paolo eközben a hazai piacokon igyekezett ismertté tenni a vállalkozást, és fáradozását siker koronázta, olyannyira, hogy 1964-ben elnyert egy akkoriban nagyon komolynak számító kitüntetést, az Arany Merkúrt.

Az olasz gazdasági fellendülés kedvező körülményeket teremtett új megoldások bevezetéséhez a termék népszerűsítésének terén, az emberek ugyanis kezdtek egyre inkább hajlandóságot mutatni a minőségi termékek megvásárlására. A Monini célja az volt, hogy megtalálja az utat az új fogyasztói kör szívéhez, ezért nagy lelkesedéssel alkalmazta a reklámozás első megjelenési formáit.

Azért, hogy a tevékenység felzárkózzon a kor technológiai, minőségi és kiszolgálási elvárásaihoz, új növekedési stratégia kidolgozása vált szükségessé: ebben az évben adták át az új vállalati központot, és negyven új munkatársat vettek fel.

Egy síbaleset miatt Nello egy időt kórházban töltött, és ezen időszak alatt egyszer meglátogatták őt a reklámszakemberek, hogy egy új javaslatot vitassanak meg vele.

Miközben a kórház kertjében sétálgattak, Nello tekintette egyszer csak megakadt egy ott dolgozgató kertész kezén.

Ebből született meg a legendássá vált Frissen préselt olívaolaj szlogen, mellette pedig a maréknyi olívabogyót szorító kézfej.

Az olasz kereskedelmi rendszer fejlődése kikényszerítette a társaság jogi formájának átalakítását, amely így Bt.-ből Rt. lett, a vállalat pedig tovább növekedett mind az alkalmazotti létszám tekintetében, amely elérte a hatvanat, mind az éves bevétel szintjén, amely abban az évben meghaladta a 60 milliárd lírát.

Ezekben az években az olívaolaj ágazata nagyon nehéz időszakon ment keresztül, ezért úgy döntöttek, hogy olyan partnert keresnek maguk mellé, aki segít új lökést adni a családi vállalkozás további fejlődéséhez.

A végső döntés az ifjabb Zefferino kezében volt, aki hosszas keresgélés után végül úgy határozott, hogy a részvények 35%-át eladja a Star nevű vállalatnak.

A nagyapja, Zefferino, valamint az édesapja, Giuseppe kezdettől fogva nagy reményekkel tekintett a nagyapa után ugyancsak Zefferino névre keresztelt ifjúra, akire aztán rá is bízták a vállalatot és annak továbbvitelét.

Az ifjú Zefferino ígéretes síversenyzői pályafutását tette félre, hogy ezt az értékes örökséget átvehesse: ő lett a vállalat vezérigazgatója, húga, Maria Flora pedig a vállalat arculatkommunikációért és külkapcsolatokért felelős vezetője.

A Monini az extra szűz olívaolaj kultúrájának szószólójaként az olívaolaj-ágazat megkerülhetetlen szereplőjévé kívánt válni saját hazájának határain kívül is. 2000-ben létrejött a Monini North America Inc., amelynek székhelye eleinte a Connecticut állambeli Norwalkban volt, majd később átköltözött a jelenlegi székhelyére, Sheltonba.

2001-ben a Monini egy beruházás keretében részesedést szerzett egy modern termelő vállalkozásban, amely Ausztráliában, Új-Dél-Walesben található. 700 hektárnyi földet vásárolt meg; ebből 300 hektárnyi a termesztésre szánt terület, amelyen modern olívaültetvényt hozott létre bő 110.000 tő Frantoio, Leccino, Pendolino és Coratina fajtájú csemetékből. Az Olaszországból származó facsemetéket az ausztrál nap növesztette nagyra.

A terjeszkedés vágyával együtt utat tört magának az a kívánság is, hogy a márka tulajdonjoga ismét 100%-ban a család kezébe kerüljön, a vállalkozás pedig visszakapja eredeti önazonosságát, kötődését Spoleto városához.

Így a Star nevű vállalattal fennálló tizennégy évnyi együttműködés után Zefferino és Maria Flora úgy döntött, hogy visszavásárolja az 1988-ban eladott 35%-os részesedést. A „családi olívaolaj” így ismét maradéktalanul a mi kezünkben van, a multinacionális cégektől érkező nyomástól védve.

Létrejött a Monini Polska nevű leányvállalat. Székhelye a lengyelországi Poznan városában található, ahol a Monini a 20%-ot meghaladó részesedésével piacvezető.