Ivana az üzem és a ház gondoka, varrónője és szakácsnője, gyakorlatilag egy igazi mosolygós mindenes.
Mindenekelőtt azonban családtag, aki élénken őrzi a vállalat hősi múltjával kapcsolatos emlékeket – a vállalatét, amelynek növekedését Zefferino nagypapa idejétől fogva figyelemmel kísérte.
Mindenki csak Ivanina néninek becézi őt, az élő szemtanúját annak, hogy ez a kis vidéki olajsajtoló miképp tudta olyan vállalattá kinőni magát, amely az olasz kiválóságot exportálja az egész világba, miközben a termékek minősége változatlanul megmarad. Kihangsúlyozza, hogy csak ez lehet a fejlődés útja, amelyben szerepet kapnak a Monini család újabb nemzedékei is, akik most veszik át az üzemben a stafétabotot, de ugyanígy valamennyi részleg összes munkavállalója is, a szüretelőktől kezdve a palackozóüzemi dolgozókig bezárólag.
A mindennapos kemény munka után elérkezik az ünneplés pillanata is. Minden év végén Zefferino Monino mindenkit meghív a poggiolói olajsajtolóba, ahol vendégül látja őket vacsorára, amelyen gyakran azokat az ínycsiklandó falatokat szolgálják fel, amelyeket nagy hozzáértéssel Ivana készített el. Különleges alkalom ez a közös ünneplésre és a közös, zenés-táncos mulatságra. Ivana számára ez ugyanis igazi családi ünnepség, ahol együtt ünnepelhetik a közösen elért eredményeket, amelyekre – és ezt fontos kihangsúlyozni – mindnyájan nagyon büszkék.