Szinte lehetetlennek tűnik, hogy az ember olyan munkát találjon magának, amelynek során egészen meg tud feledkezni arról, hogy valójában dolgozik, de Michele esetében pontosan ez történt. Több mint harminc éve dolgozik az olívaolaj világában, és az ő feladata a Monini olívaolaj-keverékeinek elkészítéséhez használt extra szűz olívaolajok, illetve a késztermékek mintáinak napi szintű értékelése, miközben alapos ellenőrzésnek veti alá a boltok polcaira és a fogyasztók otthonaiba kerülő termékek minőségét. Amikor először járta be szülőföldje, Puglia olajfaültetvényeit, azonnal rádöbbent, hogy ez lesz az életpályája: az olívaolaj szolgálata.

Azt meséli, hogy fiatalkorában az olívaolaj iránti lelkesedése okán szokása volt az, hogy mindig nagyon drága, kifinomultan testes és csípős ízű görög, toszkán és umbriai olívaolajokat vitt ajándékba. Ez a lelkesedése azonban minduntalan oda vezetett, hogy nem találta el a saját vidékéről származó emberek ízlését, akik a Puglia tartományban őshonos olívaolajok másfajta ízvilágához voltak szokva. Ez a kis anekdota is tanúsítja, hogy az általunk érzett íz nagyon szubjektív dolog, amelyet gyakran kulturális tényezők határoznak meg, nem pedig az olívaolaj tényleges minősége. Ha hozzászoktunk egy adott ízhez, akkor azt fogjuk kedvelni, de mindenki hozzá is tudja szoktatni magát új ízekhez és – legfőképpen – a minőséghez.

Ahhoz, hogy később fel tudjuk ismerni a minőséget, előbb meg kell azt ismernünk: kóstoljunk meg és hasonlítsunk össze eltérő olívaolajokat. Így például célszerű, ha az élelmiszeráruházban különböző olívaolajokat vásárolunk, hogy össze tudjunk vetni az eltérő ízeket és illatokat. Valószínűleg az összehasonlítás során – akár különösebb jártasság nélkül is – könnyedén felismerjük majd azt az olívaolajat, amelyiket a hivatásos kóstolók a legjobbnak minősítik: bizonyára az fog a legjobban ízleni. Ehhez csupán az kell, hogy gyakoroljunk, sokat kóstoljunk.